Pontyfélék

Több mint 1500 szinte kizárólag édesvízi faj tartozik ide. Előfordulnak hideg és trópusi meleg vizekben, gyors folyású patakokban éppúgy, mint tavakban. Kedvelt akváriumi halak, mert igen színpompásak és viszonylag igénytelenek. Ragadozók rendkívül ritkák ebben a családban. Tenyésztésük lágy vízben nem bonyolult feladat, változatos etetés mellett könnyen leívnak. Több faj visel ikrázáskor különösen színes nászruhát.

ALGAEVŐ CSÍKHAL Gyrinocheilus aymonieri TIRANT, 1883 Tartás: Jellegzetes revírvédő hal. Az általa elfoglalt területet igen keményen védelmezi más halakkal szemben. Etetés: Nagyon hatékonyan pusztítja az algákat az akváriumban. Ha nincs az akváriumban már elegendő alga, akkor elsősorban növényi táplálékkal etessük, de elfogadja az élő és száraz tápokat is. Tenyésztés: Rendszeres akváriumi tenyésztése nem ismeretes. Érdekesség: Míg fiatalon (általában 8-10cm-es méretig) kitűnően társítható szinte minden hallal, idősebb korában kötekedő, marakodó lesz és csak nagyobb méretű halakat tűr meg maga mellett.
ARANYHAL Carassius auratus LINNAEUS, 1758 Tartás: A fajnak megfelelően nagy akvárium szükséges, kimosott sóderrel, hideg vízi növényekkel betelepítve. Vizüket erősen szűrjük. Etetés: Mindenevők, élő és száraz eleségeket fogyasztanak nagy mennyiségben. Tenyésztés: Akváriumban is lehetséges. 100 literes medencébe ikrarácsra tegyük ki a kergetőző párat. Az ikrák száma általában ezer fölötti. A kis halak könnyen indíthatók sórákkal vagy ciklopsz naupliusszal. Érdekesség: Számtalan szín- és formaváltozatát tenyésztették ki.
KOI Cyprinus carpio LINNAEUS, 1758 Tartás: Hideg vízi hal, kimondottan tóba való. Akváriumi tartásra nem felel meg. Etetés: Mindenevő, elsősorban a tó talajában élő rovarokat fogyasztja. Tenyésztés: Mesterséges úton szaporítják nagy számban. Érdekesség: Számtalan színváltozatát hozták létre. Az eredeti forma mellett a természetben már a színes változatok is előfordulnak.
KOLIBRIHAL Tanichthys albonubes LIN SHU-YEN, 1932 Tartás: Gyors mozgású, békés, dekoratív csapathal. Szívesen úszkál szépen berendezett, és dúsan benövényezett akváriumban. Mindig csapatot tartsunk belőlük, mert az egyesével nevelt halak levertek, étvágytalanok lesznek. Etetés: Finomra őrölt száraz vagy apró élő eleség adható nekik, például ciklopsz. Tenyésztés: Tenyésztése egyszerű. Kitehetők párban 4-6 literes ívatóakváriumba, vagy csapatban nagyobb, 20-30 literes medencébe. Az 1 cm-es méretű ivadékokon már jól látható a neoncsík. Érdekesség: Hamar meghódította az akvaristákat egyszerű tartásával, a neonhalhoz hasonló színezetével és könnyű tenyészthetőségével. Nyáron kerti tavakban is remekül tartható.
ÖVES DÍSZCSÍK Botia macracanthus BIJlEKER, 1852 Tartás: Bár leginkább sötétedéskor aktív, nappal nem bújik úgy, mint más Botia fajok. Hasonló nagy testű ill. viselkedésű halakkal (márnákkal) tartható együtt. Etetés: Mindenevő. Elő eleségekkel és száraz tápokkal etethető. A legjobb csigairtó, ormányos fejével kiszippantja a csigát a házából. Tenyésztés: A természetben e faj az esős időszak kezdetén ikrázik, és a kikelt kishalak a patakok lassan áramló parti vizeiben cseperednek, vadásznak eleségre. Érdekesség: Ezt a halat - mint számos más nagy testű halat is - lelőhelyén étkezési célokra használják.
PALACSINTA ALGAEVŐ Gastromyzon punctulatus INGER és CHIN, 1961 Tartás: Kis testű halakkal, vegyes akváriumban jól társítható. Szereti a sok növényt és a félárnyékot. Erős vízáramlást kedvelő hal, szívesen tartózkodik a szűrő befolyó csövénél. Etetés: Mindenevő, de szívesen takarítja az üvegfelületeket és a növények leveleit. Tenyésztés: Akváriumban még nem volt sikeres. Érdekesség: Egész testével az üvegen tapad.
STENDHAL-HAL Epalzeorhynchos bicolor SMITH, 1931 Tartás: Nagy akváriumban finom homoktalajjal, gyökerekből és kövekből épített búvóhelyekkel célszerű tartani. Hasonló méretű halakkal társítható, a kisebbeket megeheti. Etetés: Mindenfajta élő eleséggel, száraz és fagyasztott tápokkal, tablettákkal tarthatjuk. Növényi táplálék-kiegészítésre van szüksége. Tenyésztés: Ritkán tenyésztik, körülményesen lehet ikrázásra bírni. Érdekesség: Fajtársaival állandóan kergetőzik, a medencét takarjuk, mert kiugrálhatnak.
VIETNÁMI ALGANYALŐ Garra hughi SILAS, 1951 Tartás: Hidegebb és fűtött vegyes akváriumban egyaránt tartható, békés algázó. Etetés: Növényi eredet lemezes tápokkal, valamint élő planktonnal etethetjük. Tenyésztés: Akváriumi tenyésztése még nem megoldott Érdekesség: Jól bírja a fűtetlen akváriumot is.
VÖRÖS ROJTOSSZÁJÚ HAL Epalzeorhynchos erythrurus FOWLER, 1937 Tartás: Területvédő hal, a fajtársakkal állandóan civódik. Nagy akváriumban mutat jól. Sok búvóhelyet igényel. Etetés: Mindenevő. Elsősorban élő eleségeket fogyaszt. Tenyésztés: Rendszeres tenyésztése akváriumban nem megoldott. Érdekesség: Valószínűleg ez a faj lett E. (korábban Labeo) frenatus néven bevezetve az akvarisztikába.
Díszmárnák
BÍBORFEJŰ DÍSZMÁRNA Barbus nigrofasciatus GUNTHER, 1868 Tartás: Növényekben gazdag, lassan folyó vizek a hazája, ezért akváriumát is úgy rendezzük be. Sűrű növényzet, belső vagy külső motoros szűrő kell hozzá. Legyen bőven úszóterük is, mert mozgékony csapathalról van szó. Tartása nem jelent problémát, arra azonban figyeljünk, hogy kissé csipkelődő. Ezért csak nagyobb testű, vagy hasonló viselkedésű halakkal (díszmárnák, harcsák) társítsuk. Etetés: Mindenevő, a száraz eleségeket is elfogadja. Tenyésztés: Ivatásuk egyszerű, de használjunk ikrarácsot, mert a szülők erősen ikrafalók. Érdekesség: Ivarérett állatoknál az ivarok könnyen megkülönböztethetők, mivel nem csak formai különbség (dimorfizmus), hanem színbeli különbség (dichromatizmus) is van.
BROKÁT DÍSZMÁRNA Barbus semifasciolatus GUNTHER, 1868 Tartás: Jól tarthatók minden békés, nagy testű, vagy hasonló viselkedésű és származási helyű hallal. Benövényesített és erősen szűrt akváriumban érzi jól magát. Etetés: Mindenféle élő, száraz és műeleséget elfogad, de tenyésztés esetén jó minőségű élő eleségre van szükség, vagy vágott tubifexre. Tenyésztés: Az ivarok megkülönböztetése egyszerű, mivel csak a hímek viselnek oldalukon jellegzetes fekete pontsort. Tenyésztése:lágy (3 nk°), melegebb (26 °C) vízben eredményesebb. Érdekesség: E hal a zöld díszmárna örökletes, sárga színű (xanthorisztikus) változata. Nevét az észak-amerikai Schubert nevű tenyésztőről kapta, aki e halat ismertté tette az akvarisztikában.
BÓBITÁS DÍSZMÁRNA Barbus aruliusJERDON, 1849 Tartás: Nagy testű márnákkal, dániókkal telepített akváriumban érzi jól magát. Etetés: Nagyobb élő eleségekkel, vízibolhával, szúnyoglárvával, esetleg száraz tápokkal tarthatjuk. Kiegészítő növényi táplálékra is szüksége van. Tenyésztés: Az ikrák száma kevés, a kis halak lassan növekednek. Érdekesség: A hímek hátúszóján jellegzetes nyúlványok jelennek meg.
CÁPAMÁRNA Balanticheilus melanoplerus BUiEKER, 1851 Tartás: Nagyméretű (legalább 100 cm hosszú) akváriumban tartható, gyors úszású, dekoratív csapathal. Nagyobb testű halakkal társítható. Etetés: Mindenevő, de a kedvence a különféle szúnyoglárvák. Tenyésztés: Nálunk még nem tenyésztették, óriási bemutató akváriumokban elérheti az ivarérettséget. Érdekesség: Medencéjüket jól takarjuk le, mert kitűnő ugrók.
KÉK ÉGBOLT MÁRNA Zacco platypus TEMMINCK és SCHLEGEL, 1846 Tartás: Mozgékony, jól társítható csapathal. Nagyméretű akváriumban tartsuk, hogy elegendő úszótere legyen. Etetés: Mindenevő, de élő szúnyoglárvával hozhatjuk jó kondícióba. Tenyésztés: Legalább 50 literes akváriumban ívatható, az ikrákat ikraráccsal védeni kell. Érdekesség: Régen felfedezett hal, de csak napjainkban jutott el hozzánk.
Ogyessza márna Barbus ticto HAMILTON, 1822 Tartás: Gyönyörű színeivel egy ázsiai biotóp akvárium élénk lakója. Jól társítható hasonló méretű márnákkal, dámokkal. Szabadtéri medencébe ajánlott. Etetés: Mindenevő, az élő és fagyasztott eleségeket részesíti előnyben, de száraz tápokkal is tartható. Tenyésztés: 10 literes akváriumba, ikrarács fölé tegyük ki. Az ivadékok csak fél év után színesednek. Érdekesség: Áttelelhet, ha a víz hőmérséklete nem megy 10 °C alá.
Rózsás diszmárna Barbus conchonius HAMILTON, 1822 Tartás: Kissé csipkelődős, látványos csapathal. Szereti az olyan akváriumot, amelynek egyik fele sűrűn benövényezett, míg a másik oldalon szabad úszótér van. Etetés: Etetése könnyű, mert mindenféle eleséggel etethető. Az élő, száraz, fagyasztott és műeleséget egyaránt elfogadja. Tenyésztés: Tenyésztése egyszerű, az ún. „tanuló halak" közé tartozik. Mivel ikrarabló, készítsünk számukra ikrarácsot. Érdekesség: Az ivarok megkülönböztetése már a negyedik-ötödik hónapban teljesen egyértelmű. A hímek bepirosodnak, s úszóik (különösen a hátúszó) szegélyén fekete sáv látható. Fátyolos változata igen dekoratív.
Szivárványos díszmárna Barbus oligolepis BLEEKER, 1853 Tartás: Ázsiai biotóp akvárium tipikus, élénk lakója. Jól társítható hasonló méretű békés halakkal. Szereti a rendszeres vízfrissítést. Etetés: Mindenevő, de száraz tápokkal is tartható. Növényi eleségre - finom algára - is szüksége van. Tenyésztés: Párban kitéve kis akváriumba, egy szál finom levelű növénnyel. A szülők erősen ikrarablók, ikrarács használata szükséges.
Szumátrai díszmárna Barbus tetrazona BLEEKER, 1855 Tartás: A szumátrai díszmárna (rövidebb nevén: a szumi) egyike a legszebb, közismert, csapatban mutatós díszhalainknak. Tartásuknál vegyük figyelembe, hogy helyigényes, mozgékony halak. Etetés: Az élő és száraz eleséget egyaránt szívesen fogyasztja. Tenyésztés: A hímek orra és úszói pirosak. A nőstények gömbölyűbbek, teltebbek, a nagyobb nőstényeknél szembetűnő az ikrásodás. Az ikrák száma 800 darab is lehet. Érdekesség: Ne társítsuk olyan halakkal, melyeknek hosszú úszóik, tapogatóik, illetve fátyolos úszóik vannak (vitorláshal, gurámik, fátyolos guppi), mert ezeket előszeretettel megcsipkedik, s ez esetleg halaink pusztulását okozhatja. Albínó, ül, fekete változata zöldszumi, ül. mohaszumi néven van forgalomban.
Vörös karcsú díszmárna Barbus titteya DERANIYAGALA, 1929 Tartás: Békés halacska, amely jól tartható minden hasonló méretű hallal. Nem tipikus csapathal - mint más márnák általában -, csak laza közösséget alkot. Etetés: Mindenevő. Megfelelő méretű élő, száraz és fagyasztott eleséggel tartható. Tenyésztés: A hím színezete élénkvörös. Könnyen tenyészthető, az ivadékok száma 4-500 is lehet. Érdekesség: A hímek gyakran rivalizálnak, különösen, ha ivarérett, betelt nőstény van a közelben, de kárt nem tesznek egymásban.
Razbórák
Ékfoltos razbóra Rasbora heteromorpha DUNCKER, 1904 Tartás: Az ékfoltos razbóra kisméretű, a pontyfélékhez tartozó, békés csapathal, melyből egy díszakváriumban célszerű legalább 8-10 darabot tartani. Szívesen tartózkodik sűrűn benövényezett medencében, ahol akad egy kis hely a kiúszásra is. Etetés: Mindenféle élő, fagyasztott és száraz apró eleséget elfogyaszt. Ilyen lehet a ciklopsz, a diaptomus vagy a kisebb méretű Daphnia-fajok. Tenyésztés: Nevét az oldalán látható ék alakú foltról kapta. A nemek közötti különbség az ivarérett állatokon (a nőstény jobban telt hasán kívül) ezen folt alapján határozhatóak meg, mivel a hím ékfoltjának alsó fele hegyben végződik és lenyúlik egészen a has aljáig, míg a nőstényé lekerekített, rövidebb.
Ollófarkú razbóra Rasbora trilineata STEINDACHNER, 1870 Tartás: Jól tartható és társítható, nyugodt viselkedésű hal. Szereti, ha növényzet is és tágas kiúszó hely is van a medencéjében. Etetés: Mindenevő, elsősorban élő eleségeket és jó minőségű száraz tápokat adjunk nekik. Tenyésztés: Hosszú akváriumra van szükség hozzá, alacsony vízoszloppal. Finom szálú ikráztató növényre szórják az ikráikat. Érdekesség: Az ikrák és a kis halak is érzékenyek az infuzóriára.
Sziámi razbóra Rasbora borapetensis SMITH, 1934 Tartás: Szereti a sűrűn benövényesített akváriumot és a sok úszónövényt, amin a fény csak szűrve jut át. Gyökerekkel dekorálhatjuk a medencéjét. Etetés: elsősorban élő eleséget igényel, planktont, szúnyoglárvát, tubifexet, de kiegészítésként száraz tápokat is kaphat. Tenyésztés: Kis akváriumban, alacsony vízoszloppal, úszó növényekkel történhet. Kevés (30-40) ikrát rak, és azt is megeszi, ha nem figyelünk rá. Érdekesség: Látványos színezetű csapathal.
Dániók
Leopárd dánió Pangio kuhlii VAEENCIENNES, 1846 Tartás: Sötétedést kedvelő (éjszakai) hal, nappal leginkább bujkál. Szereti a finom homoktalajt és egy kis mulmot vagy tőzegmulmot. Növényes akváriumban a gyökerek között és a kövek alatt rejtőzködik. Melegigényes hal. Etetés: Közvetlenül lámpaoltás előtt etessünk, finom fagyasztott, szárított vagy élő eleséggel. Tenyésztés: Csak ritkán sikerül tenyészteni. Az ikrák színe világoszöld, amely a betelt nőstény hasán jól látszik. Érdekesség: Két alfaja van, melyek a mintázatban térnek el egymástól.
Malabári dánió Danio aequipinnatus McCLELLAND, 1839 Tartás: Gyors mozgású csapathal, ezért - és mérete miatt is - nagy medencébe rakjuk őket, hogy a mozgásteret biztosítsuk számukra. Etetés: Mindenevő, szívesen fogyasztja a különböző élő és száraz eleségeket. Tenyésztés: Tenyésztéséhez hosszú akváriumot használjunk, mert a hímek igen hevesen hajtják nőstényeiket ikrázás közben. Érdekesség: Szaporításkor melegigényes, 24-28 °C-ra van szüksége.
Színjátszó dánió Brachydanio albolineatus BLYTH, 1860 Tartás: Gyorsan úszó, látványos csapathal, amelyet nyugodtan ajánlhatunk társas akváriumba. Nagy felületű, nagy úszóterű, viszonylag alacsony vízmagasságú akváriumot kíván. A vízzel szemben különleges igénye nincs. Etetés: Mindenevő halak, de ha módunkban áll, élő eleségeket adjunk, mert akkor lesznek szép színűek és mozgékonyak. Tenyésztés: Az ivari különbözőségek a felnőtt állatokon jól láthatóak, hiszen a nőstények jóval nagyobbak, erősebbek a hímeknél, míg a hímek karcsúbbak és intenzívebb színezetűek. Tenyésztéséhez kicsit melegebbre van szükség (26-30 °C). A legjobb tenyészeredmény friss vízben várható. Érdekesség: Jó ugrók, ezért takarjuk jól a medencéjüket.
Zebradánió Brachydanio rerio HAMILTON, 1822 Tartás: Szinte minden akváriumban jól érzi magát, szereti a friss vizet. Etetés: Nem válogatós, minden eleséget szívesen fogad. A túlzott egyoldalú etetés elhízást okozhat, főleg az idősebb nőstényeknél. Tenyésztés: A nemek megkülönböztetése egyszerű, a nőstények erősen ikrásodnak, betelnek, a kifejlett hímek úszói narancssárgára színeződik. A zebra dániók tenyésztése sem jelent problémát. Párban, egy nőstény - két hím arányban, vagy kis csapatban egyaránt ikráztatható csapvízben is. Érdekesség: Nevét a testén hosszirányban húzódó sötétkék csíkozatról kapta. Fátyolos úszójú, sőt ma már albínó tenyészváltozata is hódít. Itt kell megemlíteni a zebradánió pöttyös változatát, a leopárd dániót is {Brachydanio frankéi MEINKEN, 1963), hiszen tartási és tenyésztési szempontból teljesen megegyezik a zebradánióval.