Elevenszülők

Több család képviselteti magát ebben a fejezetben. Az elevenszülő fogaspontyok Észak-, Közép- és Dél-Amerika trópusi, szubtrópusi vizeiben élnek. Fajokban gazdag család, amely hajlamos az alaki és színváltozatokra. A hímek jellegzetes párzószerve a gonopódium, amely módosult fark alatti úszó. A Goodeidae család hímjeinek párzószerve ennél egyszerűbb, andropódiumnak nevezik. ízek alapján a hím egyedek minden esetben jól elkülöníthetők. A nőstények eleven kishalakat ellenek, néhány halnál (Ameca) köldökzsinórszerű képződmény is kialakul. A félcsőrösök jellegzetes édesvízi képviselője a félcsőrös csuka. Délkelet-Ázsiában honos. A hímeknek andropódíuma van, úszói pirosabbak, a nőstények viszont nagyobbak, teltebbek.

EISEN PONTYOCSKA Xenotoca eiseni RUTTER, 1896 Tartás: Nagy testű halakkal társítható, azokat nem bántja. Fátyolos vagy megnyúlt úszójúakat - vitorlás, gurámi - viszont ne telepítsünk mellé. Etetés: Mindenevő, bármilyen eleséget elfogad, nagyon falánk. Tenyésztés: Erősen növényesített akváriumban a kicsik megmaradhatnak. 60 naponként ellik 10-15 darabot. Érdekesség: Nyáron remekül tartható szabadtéri akváriumban vagy kerti tóban. Kitűnő alga- és szúnyogirtó.
FÉLCSŐRÖS CSUKA Dermogenys pusillus VAN HASSELT, 1823 Tartás: Leginkább kis vízmélységű, növényekkel sűrűn beültetett medencében érzi jól magát. Szereti a felszínen úszó növényeket. A vízminőség iránt nem igényes, de akkor a legélénkebb, ha vizéhez 10 literenként egy csapott evőkanál konyhasót teszünk. Etetés: Legkiválóbb eleség a víz felszínén úszó fekete szúnyoglárva. Különösen jó étrendi hatású a gyümölcs-muslinca, melynek röpképtelen változatát otthon is könnyen tenyészthetjük. Tenyésztés: A félcsőrös csukák elevenszülők, a nőstények méretüktől, koruktól és táplálási állapotuktól függően 6-8 hetenként 10-15 db ivadéknak adnak életet. Érdekesség: Elevenszülők, azonban nem a Poeciliidae családba tartoznak, mint a közismert elevenszülők (pl.: guppi, szifó), hanem a Hemir-hamphiadecsalád tagjai. Az ide sorolt halak mind felszíni életmódot folytató, csuka alkatú, többnyire félsós (brack), nemritkán tengervízben élő állatok.
FÉMES FOGASPONTYOCSKA Girardinus metallicus POEY, 1854 Tartás: Akváriumába - az ivadékok számára - úszónövényeket is telepítsünk. Etetés: mindenevő, megfelelő méretű élő planktont és száraz eleségeket fogyaszt. Érdekesség: A hímeken a szájtól a gonopódium végéig látványos fekete szegélv húzódik. Tenyésztés: Elevenszülő, 4 hetente 20-50 ivadékot ellik.
FOLTOS „KAUDI" AVAGY A JANUÁR PONTYOCSKA Phalloceros caudimaculatus HENSEL, 1868 Tartás: Társas akváriumba ajánlott halacska. Mint a legtöbb elevenszülő halnak, keményebb vízre van szüksége. Jól megfér minden hasonló méretű hallal. Etetés: Etessük őket apró élő vagy jó minőségű lemezes eleséggel. Tenyésztés: A nőstények 15-30 db 6-7 mm-es ivadékot ellenek. Érdekesség: A picik csak egy óra elteltével kezdenek úszni és eleséget keresni, addig a talajon fekszenek.
GUPPI (SZIVÁRVÁNYOS GUPPI) Poecilia reticulata PETERS, 1859 Tartás: A guppitartás hallatlan népszerűségének oka az, hogy gondozása nagyon egyszerű. Jól társítható minden békés hallal. A guppi nagyon szívós kis hal, talán akváriumi halaink közt a legki tartóbb. Etetés: Megfelelő méretű élő plankton és szúnyoglárvák, fagyasztott és szárított eleségek, száraz tápok. Tenyésztés: Az ivarok könnyen megkülönböztethetőek, eltérő színezetük szembetűnő, a hímek fark alatti úszója párzószervvé (gonopódium) módosult. Elevenszülő, a vemhesség időtartama 4-5 hét, az ivadékok száma 30-100. Érdekesség: Akváriumainkból szinte teljesen (sőt lelőhelyéről is!) kiszorult az eredeti vad törzs, csak a kitenyésztett színváltozatokat tartjuk.
KÉTFARKÚ FOGASPONTYOCSKA Alfaro cultratus REGAN, 1908 Tartás: Szereti a sok növényt, de a szabad úszóteret is. Etetés: Mindenevő, szereti az élő és fagyasztott planktont, szúnyoglárvákat. Tenyésztés: Elevenszülő. Kevés számú (10-20 db) ivadékát apró élő eleséggel indíthatjuk. Érdekesség: Hat hónapos korára válik ivaréretté.
LEPKEPONTYOCSKA Ameca splendens MILLER és FITZSIMONS, 1971 Tartás: Sűrűn növénye sí tett, sötét talajú akváriumban tartsuk. A víz minőségére nem érzékeny, szereti a meleget. A gyakran rivalizáló hímek időnként revírvédők. Etetés: Mindenevő, de sok növényi táplálékra van szüksége. Tenyésztés: Elevenszülő, kéthavonta szül 5-20 db 2 cm-es ivadékot. Érdekesség: A hím farkúszóját sárga és fekete csík szegélyezi, ivarszerve fandropódium) jól látható. A frissen született ivadékokon néhány óráig 2 cm-es „köldökzsinór" látható!
MOLLI (BLACK MOLLY) Poecilia sphenops VALENCIENNES, 1846 Tartás: A többi elevenszülő hallal ellentétben hő-igényes (24-30 °C), és nem bírja a hőingadozás! Békés, jól társítható hasonló igényű fajokkal. Etetés: Mindenevő, elsősorban növényi táplálékra van szüksége, de a jó minőségű száraz és fagyasztott eleségeket sem veti meg. Tenyésztés: Elevenszülő, vemhességének ideje 4-5 hét, az ivadékok száma 20-100. Érdekesség: A black molli viszonylag rövid életű, ritkán találkozunk 3 évnél idősebb példányokkal. A mollinak számtalan színváltozata van forgalomban. Ilyen például az ezüst molli és a borostyán molli, stb.
PAPAGÁJPLATTI Xiphophorus variatus MEEK, 1904 Tartás: Társas akváriumba való békés elevenszülő hal. Szereti a sűrű növényzetet. Etetés: Mindenevő, lehetőleg élő eleséget és növényi táplálékot is adjunk, színei akkor lesznek élénkek. Tenyésztés: Elevenszülő, a nőstény 4-5 hetente ellik 40-60 darabot. Érdekesség: Az eredeti forma jól bírja a hideget, de a különböző színváltozatokat melegebben kell tartani.
PLATTI (SZÉLESHÁTÚ FOGASPONTY) Xiphophorus maculatus GUNTHER, 1866 Tartás: Társas akváriumba való békés természetű hal. Etetés: Mindenevő, élő plankton és szúnyoglárvák, fagyasztott és szárított eleségek, száraz tápok, algák. Tenyésztés: A nőstények 25-40 naponként ellenek 30-100 db ivadékot. Érdekesség: Számtalan színváltozatban tenyésztik.
SZIFÓ (MEXIKÓI KARD FARKÚ HAL) Xiphophorus hellén HECKEL, 1848 Tartás: Szépen be nővé nyesi tett akváriumban érzi jól magát, ahol sok szabad úszótér van. Előre és hátrafelé ugyanolyan gyorsan tud úszni. Etetés: Mindenevő. Elfogyasztja az élő planktont és szúnyoglárvákat, fogyasztott és szárított eleségeket, száraz tápokat és az algákat. Tenyésztés: Elevenszülő, a vemhesség időtartama 4-5 hét, az ivadékok száma 50-200. Érdekesség: A vad típus alapszíne zölden csillogó, melyen hosszanti irányban vörös csíkok futnak. A vad zöld színű törzseken kívül a tenyészetekben a piros, a sárga és a fekete színváltozat is előfordul. A nőstények termékeny hímmé alakulhatnak.
TÖRPE FOGASPONTYOCSKA Heterandria formosa AGASSIZ, 1853 Tartás: Elegendő egy kisméretű akvárium, sok növénnyel. Etetés: Apró élő eleségek, finom száraz tápok. Tenyésztés: 2-10 hetente (!) ellik 10-20 ivadékot. Érdekesség: A legkisebb halak sorában a 7. helyen áll. Rövid életű, mindössze két évig él.
VITORLÁS FOGASPONTY Poecilia velifera REGAN, 1914 Tartás: Tarthatjuk őket más elevenszülő halakkal együtt, vagy brackvizes akváriumban, pl. árgushallal. Vizüket sózhatjuk is, minden 10 literre 1 csapott evőkanál jódozatlan konyhasót tegyünk. Etetés: Növényevő halak, elsősorban algát, forrázott salátát, spenótot vagy jó minőségű növényi tápokat kapjanak. Tenyésztés: Tenyésztésük sikeres lehet, de nagy vitorlájú egyedeket csak óriási üvegházi akváriumokban vagy tavi körülmények között lehet nevelni. A nőstények 2 havonta 50-100 ivadékot ellenek. Érdekesség: A hátúszó sugarak száma 18-19, míg a veliferával könnyen kereszteződő P. latipinna esetében csak 14.