Harcsák

A 25 családba sorolt több mint 2000 harcsafaj egyedei a sarkvidékeket kivéve megtalálhatók mindenhol a Földön. Formájuk, színezettségük, méretük, szaporodás- és viselkedésmódjuk igen nagy változatosságot mutat. Van közöttük 1-1 cm-es parány és 3 métert meghaladó óriás is. Legtöbbjük édesvízi, de akad brackvízi és tengeri faj is. Az ivari különbözőségek szintén változatosak.

Hátonúszó harcsák (Synodontis)

Ez az afrikai nem a tollasbajszú harcsák (Mochocidae) családjába tartozik. A legtöbb faj a Kongó-medence lakója. Szép mintázatú halak, melyek állandó mozgásukkal látványossá teszik az akváriumot. Társas akváriumban kiválóan tarthatók, azonban egyes fajokat nem célszerű kis testű halakkal társítani. Búvóhelyekre feltétlenül szükségük van. Csupán néhány faj tenyésztése volt sikeres.

Törpe páncélosharcsák

Tartás: A tartóvízzel szemben nem támasztanak különösebb igényeket; szeretik a tiszta vizet. Nevelhetjük őket társas akváriumban is, de ilyenkor figyelembe kell venni csekély testnagyságukat. Törpe razbórákkal, Amanda lazaccal, neonhalakkal, törpe elevenszülőkkel társíthatok. Figyeljünk vásárláskor arra, hogy ezek a kis harcsák is csapathalak, ezért legalább 6-8 darabot szerezzünk be. Legmegfelelőbb számukra egy kb. 50 literes, jávai mohával és búvóhelyekkel sűrűn berendezett akvárium, melyben akár 20-25 darabot is tarthatunk belőlük.

Etetés: Méretüknek megfelelő élő, fagyasztott, száraz eleséggel etethetők. Tenyésztéskor frissen kelt sórákot vagy ciklopszot adjunk.

Tenyésztés: Jó tartás esetén halaink gyorsan, akár fél év alatt is ivaréretté fejlődnek és az első ikrák, kishalak megjelennek az akváriumban. Kifejlett állatokon az ivarok megkülönböztetése könnyű, míg a hímek általában kisebbek, soványabbak és látványosabbak, addig a nőstények kövérebbek és nagyobbak.

Hátonúszó kongóharcsa Synodontis nigriventris DÁVID, 1936 Tartás: Berendezett társas akváriumban jól társítható faj, nagy levelű növényeket, gyökereket kedveli. Ezek alatt pihen naphosszat. Etetés: Elő szúnyoglárvával és tubifexszel etethető. Tenyésztés: Egyike a már akváriumban tenyésztett hátonúszóknak. Az ikrákat a nőstény barlangba rakta. Az elúszó kis halak első elesége frissen kelt sórák volt. Érdekesség: Állandóan háton úsznak, még a színezettségük is ehhez alkalmazkodott.
Márványos hátonúszó harcsa Synodontis schoutedeni DÁVID, 1936 Tartás: Nagyobb társas akváriumba való, ahol egész nap a növények között rejtőzködik, és csak sötétedéskor jön elő. Gyökerekből, kövekből építhetünk számára búvóhelyet. Szeretik a sűrű vízcserét. Etetés: Mindenevő, a kisebb eleségektől a nagyobb szemcséjű tápokig mindent megeszik. Tenyésztés: Akváriumban nem tenyésztik. Érdekesség: A kisebb méretű hátonúszók közül a legszebb mintázatú.
Fémszínű páncélosharcsa Corydoras aeneus GILL, 1858 Tartás: A leggyakoribb harcsa, házmesterhalnak is nevezik. Bármilyen típusú hallal társítható, vegyes akváriumba való. Etetés: Mindenevő, de az élő eleség (tubifex, szúnyoglárvák) a legjobb. Tenyésztés: Egyszerű, egy nőstényhez 3-4 hím szükséges. Ikráit az üvegfalra és növények leveleire ragasztja. Érdekesség: Az aranysávos változat 1940-ben kapta-nem hivatalosan - aC. schultzei nevet. Albínó változata is kapható.
Kantáros páncélosharcsa Corydoras zygatus EIGENMANN és ALLÉN, 1942 Mozgékony, békés természetű, jól társítható páncélosharcsa, amely nappal is állandóan a homokot turkálja, ehető finomságok után kutatva. Tartása egyszerű, nem válogatós. Számára az ideálisan beállított akvárium olyan, amilyenben a neonhalakat tartják: lágy, kissé savas víz, finom, lehetőleg sötét talaj, árnyélt vízfelszín, tőzeges szűrés. Etetés: Alapvetően tubifexet esznek, kiegészítésként lehet száraz tápokat adni. Tenyésztés: Hirtelen vízhőmérséklet-változással lehet kiváltani az ikrázást. Ikráit az üvegfalra és a növények leveleire ragasztja- Érdekesség: A felnőtt példányok nagyon hasonlítanak a rozsda páncélosharcsára (C. rabauü), de ivadékai nem olyan színesek.
Márványos páncélosharcsa Corydoras paleatusJENYNS, 1842 Tartás: Tipikusan társas akváriumba való. Etetés: Mindenevő, szívesen fogyasztja az élő tubifexet és szúnyoglárvákat. Tenyésztés: Az ikrák száma több száz is lehet, melyeket az akvárium falára ragaszt. Érdekesség: Albínó, sőt hosszú úszójú (fátyolos) változata is forgalomban van
Melini páncélosharcsa Corydoras melini LÖÖBERG és RENDAHL, 1930 Tartás: Vegyes akváriumban jól társítható békés harcsa. A talajt turkálja és szedi össze az eleségmaradékokat. Etetés: Alapvetően tubifex, de elfogadja a száraz tápokat is. Tenyésztés: Hidegvíz-cserére jól reagál, az ikrák száma 100 alatti. Érdekesség: Több hozzá hasonló faj van forgalomban.
Narancsúszójú páncélosharcsa Corydoras sterbai KNAACK, 1962 Tartás: melegszerető, jól társítható pl. diszkoszos akváriumba is. Etetés: Mindenevő, jól tartható eleségtablettákkal és lemezes tápokkal, de aktívabb, ha élő eleségeket kap (tubifex, vízibolha). Tenyésztés: Ikráit mohába rejti, növények levelének fonákára — esetleg az akvárium falára - ragasztja. Érdekesség: Az egyik leglátványosabb harcsa. Melegebb akváriumokba (pl. diszkoszok mellé) is ajánlható.
Panda páncélosharcsa Corydoras panda NIJSSEN és 1SBRÜCKER, 1971 Tartás: Jól tartható kisméretű akváriumban pontylazacokkal és törpesügérekkel. Igényli a rendszeres vízcserét. Etetés: Mindenevő, a jó kondícióhoz kisebb méretű élő giliszták szükségesek (pl. grindál). Tenyésztés: Ikráit jávai mohába rakja, vagy eldugja nehezen hozzáférhető keskeny résekbe. Az ivadékszám kicsi, 20-30 db. Érdekesség: Nevét azért kapta, mert mintázata hasonlít a pandamedvére.
Rézfoltos páncélosharcsa Corydoras duplicareus SANDS, 1994 Tartás: Szereti a kimondottan dél-amerikai biotóp akváriumot, lágyabb vízzel, finom homokaljzattal. Törpe-sügérek és pontylazacok mellé ajánlott. Legalább 6-8 darabot tartsunk belőlük. Etetés: Elsősorban élő tubifexet adjunk, de jobb minőségű száraz tápokkal is tartható. Tenyésztés: Számára előkészített akváriumban egyszerű, de az ivadékok nagyon lassan nőnek.
Rózsaszínű páncélosharcsa Corydoras axelrodi RÖSSEL, 1962 Tartás: Dél-amerikai társas akváriumba való, viszonylag kis testű harcsafaj. Etetés: Etethető tubifexszel, fagyasztott eleségekkel, harcsatápokkal, tablettákkal. Tenyésztés: Ritkán tenyésztett faj, pedig a kicsik sórákkal könnyen felnevelhetők. Érdekesség: Egy 10 fős csapat kifejlett állatokból nagyon szép látvány.
Violaszínű páncélosharcsa Corydoras similis HIERONIMUS, 1991 Tartás: Kis testű páncélosharcsa, vegyes akváriumok dísze lehet. Dél-amerikai biotóp akváriumba való, pontylazacok közé. Etetés: Főleg élő eleséggel, tubifexszel etethető. Megfelelő méretű szemcsés harcsatáppal is megkínálhatjuk. Tenyésztés: 8-10 db tenyészállatot 50 literes akváriumba helyezzünk ki lágy, savanyú vízbe. Jó tartás mellett egy-egy nőstény 50-100 ikrát rak az üveg falára és a behelyezett jávai mohára. Érdekesség: Több hasonló színezetű faj van, a C. caudi-maculatusmagasabb testfelépítésű, határozott a farktőben lévő folt szegélye. A C. ourastigma viszont 7 cm-re nő meg, és lényegesen hosszabb az orra.
Sarlófoltos páncélosharcsa Corydoras hastatus EIGENMANN, 1888 Érdekesség: Az ivarok megkülönböztetése már fiatal korukban is könnyű, mert a hímek világító sárgászöld színűek. Érdekes tulajdonsága e fajnak, hogy csak ők képesek - aCorydoras fajok közül - a „lebegőúszásra". Ez azt jelenti, hogy egy helyben, mozdulatlanul tudnak állni a víz középső régiójában.
Agyagszínű páncélosharcsa Hoplosternum littorale HANCOCK, 1828 Tartás: Nagy testű halakkal tarthatjuk együtt Kisebb lazacokat, elevenszülőket megeheti. Etetés: Mindenevő, de előnyben részesíti az élő elesége ke t. Tenyésztés: Tenyésztése a foltos páncélosharcsához hasonlóan történik, de ikrái sokkal kisebbek, számuk pedig több ezer is lehet. Szintén habfészeképítő halakról van szó. A hímek mellúszó tüskéje erősen megvastagodik. Érdekesség: Szaporodásmódja látványos.
Algaevő hal vagy „anci" Anástrus spec. Tartás: Csapvízben könnyen tartható, vegyes akváriumba jól társítható. Igényli a rendszeres vízcserét. Etetés: alapvetően növényi táplálékot fogyaszt, adhatunk spenótot, sütőtököt, forrázott salátalevelet, növényi tablettákat. Tenyésztés: Külön akváriumban előkészített, jól szűrt vízben egyszerű. Egy hímhez 2-3 nőstényt is tehetünk. Összetapadó ikráit üregbe rakja, a hím gondozza a kikelésig. Az ivadékok száma 100-150 is lehet. Érdekesség: Hosszú életű hal, az ivarérettséget kb. 2 éves korára éri el. A nemek jól megkülönböztethetőek, hímek igen dús „tarajhalmazt" növesztenek a fejükön, míg a nőstényeknél ez teljesen hiányzik. Albínó színváltozata is forgalomban van.
Boszorkányharcsa Rineloricaria microlepidogaster REGAN, 1904 Tartás: Jól szűrt, tiszta csapvíz. Kéthetenkénti rendszeres vízcserét igényel. Etetés: Mindenevő, de kedvence a forrázott saláta és spenót, valamint az apró élő eleségek (plankton). Halainkat, mint a legtöbb éjszaka aktív halat, este is etethetjük, közvetlenül villanyoltás előtt. Tenyésztés: A víz keménysége 6-8 nk° legyen, pH-ja 6,0-6,5 közötti. A legjobb hatásfok tiszta esővíz felhasználásával érhető el. Ikrájukat csőbe rakják. Érdekesség: A hím mellúszóin és a fején ún. kefe található. A nőstényen ilyen kefeszerű szőrzet nincs, viszont a hasi oldalon az ikrák sárga foltja remekül látható.
Dominóharcsa Pimeloduspictus STEINDACHNER, 1876 Tartás: Bujkálós hal, szívesen úszkál gyökerekből és kövekből összerakott barlangok és építmények között. Lehetőleg nagy akváriumban tartsuk, nagyobb halakkal, mert a kis halakat megeheti. Nappal aktív, mozgékony hal. A talajt nem turkálja, a növényeket nem bántja. Etetés: Mindenevő. Testméretének megfelelő élő és fagyasztott szúnyoglárvákkal, krillel, gammarusszal etethető. Tenyésztés: Nálunk még nem volt sikeres. Érdekesség: Mellúszótüskéi horgosak, a halkiszedő hálóba könnyen beakadhatnak, célszerű sűrű hálót használni.
Fecskefarkú üvegharcsa Eutropiellus buffei GRAS, 1960 Tartás: Látványos, jól társítható békés csapathal. Ha több példányt tartunk, akkor vegyes akváriumban is jól érzi magát. Szereti az erős vízáramlást és a tiszta vizet. Etetés: Apró élő eleséggel vagy lemezes tápokkal etethető. Tenyésztés: Akváriumi körülmények között tenyésztése nem megoldott. Érdekesség: Általában csapatban lebegnek vagy úsznak.
Feketecsíkos vértesharcsa Panaque nigrolineatus PETERS, 1877 Tartás: Nagy akváriumba, nagyobb halak közé való, nagyon dekoratív algaevő. Jól szűrt, erősen áramló vizet szeret. Éjszaka aktív állatok, nappal gyökerek és kövek között bújik meg. A növények friss hajtásait leeheti. Etetés: Etetésénél az első három helyen az alga szerepel, utána jöhetnek az eleségtabletták, forrázott saláta, cukkini. Tenyésztés: Akváriumi körülmények között még nem tenyésztették. Érdekesség: Piros szemeivel és csíkozottságával nagyon látványos. Tőzegfával, szőlőtőkével dekoráljuk medencéjét, amit előszeretettel rág.
Foltos páncélosharcsa Hoplostemum thoracatum CUVmRés VALENCIENNES, 1840 Tartás: Nagy akváriumban, nagyobb halakkal jól társítható. Kicsit turkálós. Etetés: Mindenevő, de előnyben részesíti az élő vagy fagyasztott vörös szúnyoglárvát. Tenyésztés: Tenyésztése egyszerű, ha figyelembe vesszük igényeit. Habfészeképítő halakról van szó, ami azt jelenti, hogy ikrái számára nyálából lassan oldódó habot választ ki, ebbe rakja 1,5-2 mm átmérőjű sárga ikráit, így biztosítva az ikrák számára a megfelelő oxigénellátást Érdekesség: Szaporodásmódja igen látványos. A hímek erős, vöröses színű mellúszótüskét viselnek.
Indiai üvegharcsa Kryptopterus minor ROBERTS, 1989 Tartás: Kisebb méretű békés halakkal jól társítható nyugodt csapathal. Erős szűrést, sötét talajt és úszó növényeket kedvel. Etetés: Apró élő eleséggel tarthatjuk a megfelelő kondícióban. Tenyésztés: Rendszeres akváriumi tenyésztése még nem megoldott, csupán egy-egy megmaradt és felcseperedett ivadék bizonyítja, hogy szaporodhat. Érdekesség: Régebben tévesen K. biárrhis néven forgalmazták.
Kakukkharcsa Synodontis petricola MATTHES, 1959 Tartás: A leglátványosabb hátonúszó harcsák egyike. Általában afrikai sügéres akváriumban szokták tartani hasonló igényeik miatt. Békés viselkedésű, de kisméretű halakkal ne társítsuk. Etetés: Fagyasztott és élő szúnyoglárvával, esetleg száraz lemezes tápokkal, eleségtablettákkal etethetjük. Tenyésztés: Akváriumi körülmények között ritkán szaporodik. Érdekesség: Együtt ikrázik szájköltő afrikai sügérekkel, ikráit a sügérikrák közé csempészi. A forgató nőstény sügér a harcsaikrákat is felkapkodja, és szájában kikelti.
Óriás algaevő hal, plekó Liposarcus multiradiatus HANCOCK, 1828 Tartás: Nagy társas akváriumokba való, békés algaevő hal. Szeret gyökerek között, barlangokban tartózkodni. Alkonyatkor és éjszaka jön inkább elő. Afrikai sügérek akváriumába is telepíthető. Etetés: Fő eleségként az algák jöhetnek szóba, és a növényi eredetű táptabletták. Este, lámpaoltás előtt etessük. Tenyésztés: Akváriumban nem megoldott a rendszeres tenyésztése. Érdekesség: A kereskedésekben kapható 6-8 cm-es példányok 3-4 év alatt érik el a 25-30 cm-t.
Pöttyös morgóharcsa Agamyxis pectinifrons COPE, 1870 Tartás: Kerüli a világosságot, nappal mindig búvóhelyen húzza meg magát. Félárnyékban érzi jól magát. A növényeket kiturkálhatja. Etetés: Mindenevő, elsősorban rovarokat fogyaszt. Tenyésztés: Rendszeres tenyésztése akváriumban nem megoldott. Érdekesség: Ha sarokba szorítják, a mellúszó alól sűrű fehér (valószínűleg mérgező) váladékot bocsát ki.
Törpe szívóharcsa Otocinclus affinis STEINDACHNER, 1877 Tartás: Sűrűn be növénye sí tett akváriumban jól társítható algaevő hal. Szereti a tiszta, tőzegen át szűrt vizet. Etetés: alapvetően növényi táplálékra van szüksége. Ha nem talál elegendő algát az akváriumban, akkor forrázott salátával, száraz növényi eleségekkel etessük. Tenyésztés: Sikeres tenyésztéséről keveset tudunk. Érdekesség: Lelőhelyén gyorsan folyó patakokban él, ahol intenzív algásodás is van.
Tűharcsa Farhweüa acus KNER, 1852 Tartás: Kitűnően tartható társas akváriumban, bár kissé félénk, keveset mozgó hal. Tartóakváriuma - akár vegyes, akár speciálisan ennek a fajnak előkészített - legalább 120 literes legyen. Etetés: Algával és növényi tápokkal etethető. Tenyésztés: Az ikrákat 3-5 darabonként (összesen 30-35 darabot) az akvárium falára vagy növény levelére ragasztja. Indítóeleség alga vagy forrázott saláta lehet. Érdekesség: Tenyésztéséhez fűzfa- vagy égerfa-kérget használnak. Az ezen lévő algák és baktériumok megfelelő tápok az ivadékoknak.
Tüskésharcsa Acanthodoras cataphractus EINNAEUS, 1758 Tartás: Nappal rejtőzködik, sötétedéstől reggelig mozog. Felkutatja az akvárium lakói által meghagyott eleségeket. Érdekesség: Teste csontpajzsokkal fedett, ami erős védelmet nyújt számára. Veszély esetén a mellúszó alól sűrű vér (valószínűleg mérgező) váladékot bocsát ki. Etetés: Mindenevő, eleség tablettákkal jól tartható. Lehetőleg este, lámpaoltás előtt etessük. Tenyésztés: Akváriumban nem tenyésztik rendszeresen.
Vitorlás óriás algaevő Glyptoperichtkys gibbiceps KNER, 1854 Tartás: Nagyméretű akváriumokba ajánlott kimondottan algaevésre. Legyen a medencében gyökerekből vagy sűrű növényzetből bújási lehetőség. Éjszaka aktív hal, amely nappal csak ritkán mozog. Etetés: Algákkal és növényi eredetű száraz eleségek-kel, tablettákkal etessük. Tenyésztés: Akváriumban nem tenyésztik. Érdekesség: Kis akváriumban lassan növekszik, rendszeres vízcserét igényel. Afrikai sügérek mellé is tehető.
Zacskós harcsa Heteropneustes fossilis BLOCH, 1797 Tartás: Agresszív ragadozó hal, csak nagyobb halakkal társítsuk. Nappal gyökerek alatt vagy növények között húzza meg magát. Éjszaka aktív, etetni is sötétedéskor kell. Etetés: Mindent megeszik, ami a száján befér. Marhaszívvel, halhússal, rovarlárvákkal etethetjük. Tenyésztés: Akváriumban viszonylag egyszerűen tenyészthető, a nagyszámú ivadék sórákkal indítható. Érdekesség: A mellúszó tüskéi mérgezőek, vigyázzunk, ha meg kell fogni.
Zebra vagy csíkos morgóharcsa Platydoras costatus LINNAEUS, 1766 Tartás: Sok rejtekhelyes, sűrűn növényesített akváriumot szeret. Bár etetéskor előjön, de a legkisebb zavaró körülmény esetén azonnal elbújik. Apró halakkal ne társítsuk. Etetés: Mindenevő, száraz tápokkal, tablettákkal is tartható. Tenyésztés: Akváriumban rendszeresen nem tenyésztik. Érdekesség: Ha lehet, sűrű hálóval fogjuk ki vagy üveggel, mert a mellúszók erősen fogazottak.