Díszhalbetegségek

A halbetegségek rendszerint mindig akkor jelentkeznek akváriumi halainkon, ha az addig optimális, vagy megfelelő szinten tartott rendszerünkben valamely tényező (általában oda nem figyelésünk miatti erőteljesen megváltozik. Ilyenek lehetnek a víz hosszabb ideig tartó lehűlése, vagy túlmelegedése, a pH eltolódása a lúgos tartomány felé, ami kedvez az egysejtű külső élősködők elszaporodásának (míg a víz le-savanyodásakor a külső élősködők sok esetben elpusztulnak, de ha a pH bizonyos értékek alá kerül, fajtól függően a halak is pusztulni kezdhetnek), a nem kielégítő oxigénellátottság, a rendszertelen szűrőmosás következtében mérgező anyagok (ammónia, kénhidrogén) felszaporodása, a túletetés következtében a vízben lévő bomló szerves anyagok megjelenése, a halakban az áthalászások okozta stressz és mechanikai sérülések jelentkezése, fertőzött vagy beteg halállomány karanténozás nélküli keverése „fogékony" halakkal. A felsorolt esetek mind-mind magukkal hozzák egészséges halaink ellenálló képességének gyengülését. A halak bágyadtsága, étvágytalansága, rendellenes viselkedése (pipálás, vakaródzás, imbolygó vagy forgó úszás, talajra való lefekvés), a has felpuffadása, píkkelyborzolódás, szemkidülledés, a kopoltyúfedők kitágulása, a bőrön és úszókon való hámelhalások vagy elszíneződések (fehér vagy sötét foltok, bolyhok, lepedék megjelenése) stb. mind-mind halaink megbetegedéséről árulkodnak.
Díszhalaink betegségeit leggyakrabban paraziták okozzák, de nem elhanyagolhatók a baktériumok és gombák okozta kártételek sem.
Egysejtű külső élősködők okozta betegsége
A darakór talán a leggyakoribb halbetegség. Valószínűleg nincs olyan akvarista, aki nem találkozott volna vele. A betegségek terjedése 80%-ban újonnan vásárolt halakkal kerül be az akváriumba.
A zsúfolt tartás és a sok szállítás miatt a halakat erős külső ingerek, ún. stressz éri. Ennek következtében az immunrendszerük gyengül, így utat engedve a fertőzéseknek. Egy egészséges hal sokkal jobban ellenáll a legtöbb fertőzésnek. Fontos ezért a megelőzés. Minden új hal érkezésekor előbb egy karantén medencébe kell azokat helyezni. Kellő megfigyelés után, kb. két tünetmentes hét elteltével helyezhetők végleges helyükre.

Amikor már megtörtént a fertőzés, akkor meg kell kezdeni a halak gyógykezelését. Első és talán a legfontosabb a helyes diagnózis felállítása. Zavaró lehet az is, hogy egy betegségnek több elnevezése van, az utóbbi időben azonban az Ichthyophthirius multifiliis okozta betegséget darakórként jegyzik. Találó elnevezés, mert előre haladott állapotban fehér pettyek jelzik a hal testén a parazita jelenlétét. A fertőzés nem csak a bőrön, a pikkelyek között látható, hanem a kopoltyúlemezek között is megtalálható.

A kezdeti jelek –amikor a fehér pettyek még nem vehetők észre – hogy a halak egy sarokban együtt állnak, néha hirtelen, gyorsan elúsznak, majd ugyan oda visszaúsznak. Légzésük, kopoltyúmozgásuk gyors. Egy-egy kiúszás alkalmával az oldalukat, kopoltyúfedőiket nagyobb kövekhez, faágakhoz, talajhoz dörzsölik. Így próbálnak a bőrükbe fúródott csillós egysejtűtől megszabadulni.
DarakórKésőbb megjelennek a fehér pontok a bőrön, ekkor már a diagnózis biztosan felismerhető.

Ha az akvaristának van mikroszkópja, 100%-ig biztos lehet a diagnózis felállításában. A hal testéről könnyen lekaparható a parazita és megvizsgálható.

Teste bab formájú és oldalán végig csillók mozognak. Minél előbb meg kell kezdeni a gyógykezelést! Erős fertőzés esetén nincs remény a halak felépülésére. Az Ichthyophthirius multifiliis fejlődése során, több cikluson megy keresztül. Először befúródik a hal bőrébe, ahol szövetnedvekkel táplálkozik. Itt fejlődik úgymond anyaparazitává. Fejlettségének ebben a stádiumában elereszti gazdaállatát, és növényen vagy a talajon betokozódik, cystát termel. A hal testén maradt apró seb utat enged a másodlagos, bakteriális és gombás fertőzéseknek. A tok belsejében egy osztódás zajlik, majd pár óra elteltével 100-1000 “új” parazita hagyja el a felrepedt tokot. Ezek a csillósok, a rajzók, szabad úszással keresnek új gazdaállatot, amelynek hámrétegébe, kopoltyúhámjába belefúrják magukat, és kezdődik a körforgás előröl. A betokozódott és a hal testében levő parazitára nem hat a gyógyszer, ezért azt folyamatosan kell alkalmazni.
Vásárolhatók különféle halgyógyszerek, de régóta használt és bevált ellenszer a malachitzöld. Ez egy kékeszöld színű trifenil-metán-színezék, kémiai képlete C23H25N2Cl.
A kereskedelemben kapható kiszerelésnél legyünk körültekintőek. A helyes alkalmazáskor három különböző töménységet kell használni három napon át, majd egy hét múlva meg kell ismételni. Az első napon egy ezrelékes hígításban, a második napon 0,5 ezrelékesben a harmadik napon pedig 0,25 ezrelékes hígításban kell alkalmazni. A vásárolható oldat sajnos mind azonos töménységű. Ezért a helyes használatkor első nap az egyik fiola teljes tartalmát vegyítsük el a medencében, a második nap a második fiola felét, a harmadik nap pedig a maradék felét öntsük az akvárium vizébe. Természetesen az aktívszenes szűrőt a kezelés idejére ki kell kapcsolni! A kezelés várható időtartalma kb. 1 hét, amit addig kell alkalmazni, amíg a fehér pontok eltűnnek, a halak visszanyerik életkedvüket.

A malachitzöld hamar lebomlik a vízben, ezért kell folyamatosan alkalmazni. A helyes alkalmazásnál a víz zöldes színű. A kezelés megelőzés céljára is alkalmas, ami után kb. kilenc hónapig védettek a halak egy újabb fertőzéssel szemben.
CHILODONELLOSIS
Chilodonella cyprini kártétele elsősorban zsúfoltan tartott, legyengült állományokban jelentkezik.
A parazita szabad szemmel nem, csak mikroszkóppal ismerhető fel. A chilodonellák jól úsznak, így aktív mozgással könnyen fertőznek meg újabb és újabb halakat. A halak nyugtalanok, a vízfelszínen tartózkodnak, úszásuk bizonytalan. Az egyes példányok elhullása fokozatosan történik meg. A még élő halak apatikusak, könnyen kifoghatok. A bőr fehéres színű, az úszók és a bőrhám szakadozott. A betegség elkerülésére lehetőség szerint ne tartsuk túl sűrűn halainkat és ügyeljünkjó kondíciójukra (ez általános szabály a halbetegségek ellen). Ameny-nyiben a betegség mégis fellép, úgy fontos a gyógyszeres kezelés időbeni megkezdése. Az alkalmazott fürösztőszerek a formalin, a malachitzöld vagy ún. FMC-oldattal való kezelés. Ez a szer általánosan használható az összes külső élősködő ellen!
A recept: 1 liter 37-40%-os formaiinban oldjunk fel 3,7 gramm malachitzöld és ugyanannyi metilén-kék port, majd az így készült oldatból 100 liter akváriumvízhez 1-1,2 ml-t (20-25 csepp) adagoljunk. Chilodonellózis ellen legtöbbször az egyszeri kezelés is eredményt ad, s csak ritkán kell ismételt kezelést alkalmaznunk. FMC-vel való kezelés után vízcsere nem szükséges.
A díszállat-kereskedésekben beszerezhető készítmények közül a chilodonellosis ellen leginkább a Parakill ajánlható, de még jobb hatást érhetünk el, ha a Parakillt a Desinfekt nevű készítménnyel együttesen alkalmazzuk, a flakonokon található utasításnak megfelelően. Amennyiben akváriumunkba új, frissen beszerzett halat telepítünk, úgy a chilodonellák (és más egysejtűek) behurcolását megakadályozhatjuk egy parazitamentesítő kezeléssel. Erre elsősorban a kereskedésekben kapható Gyorsfürdő készítmény alkalmas, amely több hatóanyagot tartalmaz (formalin, malachitzöld, trichlorphon, sók) és ezek együttes hatása elősegíti a külső élősködők halakról való leválását.
Gyors parazitamentesítés:
Konyhasó 1-3%-os oldatában fürösztjük a halakat, célszerűen hálóban a fürösztőoldatba merítve. A fürdetés ideje fajtól és korcsoporttól erősen függ, általában 2-10 perc közötti. A legjobb támpont a kezelés beszüntetésére halaink viselkedésének megváltozása: amikor a halak a víz felszínére felfekszenek, akkor azonnal emeljük ki őket a fürösztőoldatból, hasonló hőmérsékletű tiszta vízben öblítsük le őket, majd tegyük végleges helyükre. A sózás gyors és hatékony, de csak kellő körültekintéssel és nagyobb testű ellenálló halakkal végezhető, mivel a túlfürdetés az érzékenyebb és kisebb testű halainkat a megfelelő parazitamentesítő hatás elérése előtt elpusztíthatja.
TRICHODINÓZIS
trichodinák számos halfajon képesek megtelepedni és többségük az úszóban, a kopoltyún vagy a testfelületen fordul elő. Akadnak azonban olyan fajok is, melyek a halak húgyhólyagjában élősködnek. A trichodinák kártétele akkor jelentkezik, ha egyszerre nagy tömegben lepik el a halak bőrét, úszóit és kopoltyúját. Ilyen esetekben a felhámot károsítva elhullást is előidézhetnek. A betegség tünetei a halak viselkedésének megváltozásában jelentkeznek: halaink nyugtalanok, pipálnak és a porlasztó körül csoportosulnak, apatikusak, kézzel könnyen kifoghatok. Súlyosabb esetekben az úszók szakadozottak, fehéres elszíneződésűek. A kopoltyú a megszokottnál halványabb. A trichodinák ún. indikátorparazitáknak tekinthetők, ami azt jelenti, hogy kártételük a víz minőségének romlásakor jelentkezik. Ezért a gyógyszeres kezelésnél helyesebb a megelőzés: az akvárium vizének rendszeres cseréjével, a szűrők mosásával és a nem túl sűrű halállomány kialakításával megelőzhetjük a trichodinák felszaporodását. Ha ez mégsem sikerül, akkor a gyógyszeres kezelés segíthet. A trichodinózis ellen a chilodonellózisnál már ismertetett szerekkel kezelhetünk jó eredménnyel. A kereskedésekben készen kapható készítmények közül a Parakill és a Dezinfekt már egyszeri kezeléssel is elpusztítja a trichodinellákat.
TETRAHYMENOZIS
Okozója a Tetrahymena piriformis nevű szabadon élő csillós véglény, mely minden vizünkben megtalálható. Ez az egysejtű nem igazi parazita, azonban az akvárium környezeti tényezőinek kedvezőtlen irányú megváltozása esetén fakultatív parazitizmusával halállományunkban kárt okozhat. Tetrahymenózis esetében a vízmintából is kimutathatjuk az egysejtűeket, sőt amennyiben az akváriumban bomló szerves anyag van a talajon, úgy az akörül csoportosuló, táplálkozó, gomolygó tetrahymenák fehéres „felhőt" alkotnak, melyben az egyes egyedek mozgása szabad szemmel is jól megfigyelhető. Kártétele elsősorban a zsenge ivadékhalakon vagy az ikrán jelentkezik, amennyiben a nagy tömegben elszaporodott egysejtűek az ikrát vagy a kishalakat elölik és azt rövid időn belül a szó szoros értelmében elfogyasztják. Erre a halak világából átvett legjobb hasonlat a piráják náluk nagyobb méretű zsákmányra támadó viselkedése lehet, amikor ugyancsak élő állat rövid időn belül való feldarabolása és elfogyasztása történik.
A parazitózis elleni legjobb védekezés a tiszta, bomló anyagtól mentes akváriumvíz. Amennyiben az akvárium szűrése jó és a mulmot rendszeresen eltávolítjuk, úgy a tetrahymenák elszaporodásához szükséges táptalaj nincs jelen és a betegség kialakulása elkerülhető. Fontos a szaporító akváriumokból a ki nem kelt ikrák, 111. a nagy tömegű kikelés után levetett ikraburok leszívása, elsősorban hosszú kelésidejű és - nem táplálkozó lárvakorú fajok esetében. Amennyiben a betegség mégis fellép, úgy a darakórnál bevált szerekkel kezelhetünk. így a malachitzöld, a formalin, az FMC-oldat, vagy a kereskedésekben kapható Parakill nevű készítmény használata lehet eredményes. Sajnos azonban ezek a kezelések olyan esetben nem hatásosak, mikor az egysejtűek a halak szöveteibe már befurakodtak. Ezért a hangsúlyt elsősorban a megelőzésre, a tetrahymenáknak nem kedvező környezet biztosítására kell helyeznünk, mert az egyszer már felszaporodott parazitákat akváriumunkból nagyon nehéz kiirtani.
Ostoros egysejtű élősködők
FÁTYOLBETEGSÉG (Costiozis)
Akváriumi körülmények között a fátyolbetegség ugyancsak gyakran előfordul. A costiák testük elülső végén elhelyezkedő nyúlványukkal kapaszkodnak meg a halon, s a hámba fúródva tápanyagot szívnak. A Costia necatrix osztódással szaporodik, s a víz útján, vagy közvetlen érintkezéssel kerül át egyik halról a másikra. Rendkívül tágas hőmérsékleti határok között képes szaporodni. Leggyorsabban a 25-28 °C közötti tartományban szaporodik. A legtöbb külső élősködőtől eltérően a costiák a kissé savas kémhatású vízben intenzívebben szaporodnak, s az alacsony pH miatt amúgy is károsodott hámban tömegével megtelepedhetnek. Jelentkezésére elsősorban a legyengült, zsúfoltan tartott állományokban számíthatunk. A beteg halak étvágytalanok, a porlasztónál gyülekeznek, vagy a vízfelszínen pipálnak, kézzel könnyen kifoghatok. A halak uszonyain, bőrén és a kopoltyún vékony, fátyolszerű bevonat képződik. A bőr szakadozott, a felhám apró foszlányokban lebeg a testfelszínen. Érdekes jelenség, hogy az egymás mellett tartott különböző korú halak közül a costiák az idősebb példányokat nem, csak az ivadékot károsítják. A betegség megelőzése érdekében el kell kerülni az idegen helyről származó halak karanténozás, vagy mentesítő fürdetés nélküli betelepítését, a halak zsúfolt tartását. Fontos halainkjó kondíciójának biztosítása. Amennyiben a betegség mégis kialakul, úgy a gyorsfürdők közül a 2,5—4%-os konyhasóoldat vagy a formalin lehet eredményes, míg a hosszú fürdőkben a malachitzöld, vagy FMC-oldatok használata javasolható. A kereskedelemben kapható készítmények közül a Parakill vagy a Formit alkalmas a costiák elpusztítására
KOPOLTYÚ CRYPTOBIÓZIS
A betegséget a különféle halfajok kopoltyúján élősködő ostoros véglény, a Cryptobia branchialis, vagy a ritkábban előforduló Cryptobia agitans okozza. A cryptobiák szaporodása egyszerű osztódással történik. A halakról leválva csak 1-2 napig maradnak életben. A cryptobiák csak nagyon fiatal ivadékon fordulnak elő kizárólagosan. Idősebb ivadékon más egysejtűekkel (trichodinák, chilodonellák) közösen találhatók meg. A cryptobiákkal erősen fertőzött halak (hasonlóan más kopoltyúkárosító egysejtűekkel való fertőzöttséghez) fulladásos tüneteket mutatnak, a víz oxigénben dúsabb részein csoportosulnak (porlasztó környéke, vízfelszín), pipálnak. Az erősen fertőzött halak mozgása imbolygó, s nem, vagy alig táplálkoznak. Színük a megszokottnál sötétebb, testük lesoványodik. Kopoltyú-cryptobiózis esetében a más külső egysejtűek ellen is alkalmazható formalin, FMC-oldat vagy a kereskedésekben beszerezhető készítmények (Parakill, Formit) használata ad megfelelő eredményt.
Külső egysejtű élősködők okozta parazitózisok
PISCINOODINÓZIS (BÁRSONYBETEGSÉG)

Az édesvízi, elsősorban trópusi halfajokon élősködő Piscinoodinium pillulare az akváriumi és trópusi haltenyészetekben tartott és tenyésztett halak veszélyes parazitája. Az akváriumi halfajok közül elsősorban a dániók, a díszmárnafélék, az elevenszülő és ikrázó fogaspontyok, néhány pontylazacfaj, és a labirintkopoltyúsok különösen fogékonyak a piscinoodinózis-ra. A piscinoodiniumok a kopoltyúkon kívül a bőrt, az úszókat is ellepik, de sok esetben akár a nyelőcső vagy a bél nyálkahártyájából is kimutathatók. Megfigyelték, hogy az osztódás sötétben lelassul, sőt le is áll. Az erősen fertőzött halak viselkedése apatikussá válik. A halak testét a nagy tömegű parazita sárgásbarna bársonyszerű bevonata borítja. A kopoltyúfedő elállóvá válik, az úszók letöredeznek. A bőrön sokszor enyhe gyulladás jelei ismerhetők fel. A kopoltyúlemezkék összenőhetnek, a kopoltyúhám túlburjánzik és beborítja a légzőhámot, mellyel lehetetlenné teszi a gázcserét. A kéthetesnél fiatalabb ivadék a fertőzést követően egy héten belül általában elpusztul. A bársonybetegség kezelésére sok külső egysejtű élősködő ellen használatos szert alkalmazhatunk, de tökéletes eredményt nagyon nehezen érhetünk el. A legtöbb szer csak a fertőzöttség intenzitását (a fertőzött halon lévő paraziták számát) csökkenti, de legtöbbször számolnunk kell túlélő parazitákkal, melyek rövid idő múlva újból felszaporodhatnak. A formalin magas dózisú (1 ml/l) 15-20 perces rövid fürdőjében való kezelés jó, de tökéletes eredmény vele nem érhető el. A 3-5%-os NaCl oldatban való 1-3 perces rövid fürdő ugyancsak nagymértékben csökkenti a fertőzöttség intenzitását. A gyógyszertárakban beszerezhető kinin-hidroklorid (1,5 g/100 1 víz) oldatában való 2-3 napos kezelés szintén jó, de tökéletes eredményt ez sem ad. Előnye, hogy berendezett akváriumban is alkalmazható. A díszállat-kereskedésekben beszerezhető és használati utasítással ellátott készítmények közül a legjobb a Parakill, mely több hatóanyagot, köztük rezet tartalmaz és ennek segítségével a piscinoodiniumok nagy része elölhető. A Piscinoodinium pilullaris fejlődésmenetét ismerve ajánlható az alábbi kezelés is: A fertőzött medencéből távolítsunk el minden halat és kezeljük meg őket 3%-os NaCl-oldatban, mintegy 5-15 percen át (figyeljük viselkedésüket, nehogy „túlfürdessünk"). Ezután tiszta vizet tartalmazó, szűrt, szellőztetett, berendezetlen akváriumba tegyük át a halakat és a medencét takarjuk le úgy, hogy teljes sötétséget biztosítsunk. Ily módon a NaCl-fürdőt esetleg túlélt paraziták fejlődése is leáll és az újrafertőződés esélye minimálissá válik. Eközben az eredeti berendezett akváriumot egész napon át erősen világítsuk meg (legjobb a természetes fény) és fűtsük fel 30 °C-ra, lehetőleg több napon át, hogy a dinospórák gyorsan elöregedjenek. Néhány nap múlva az akvárium vizét normális hőmérsékletre hűtve halaink visszahelyezhetők, de ezt megelőzően a jobb eredmény elérése érdekében egy esetleges második sófürdő is beiktatható.